A krónikus mozgás- és hóhiányt enyhítendő péntektől vasárnapig a Hochkaron snowboardoztunk. A tervezett reggel hatos indulást sikerült fél nyolcra csúsztatni, de így is Göstlingben voltunk még dél előtt. Gyorsan kicuccoltunk a panzióban, majd azonnal a hegynek vettük az irányt.
A céges, 1.6-os Toyota Auris igencsak megszenvedett az öt fős ballaszttal felfelé menet. A harmadikat csak egy-két helyen bírta, többnyire erő híján kettesben vánszorogtunk fölfelé 50-60-nal. Nem is értem, melyik szelepemelő himba mögé rejtették el azt a 125 lóerőt.
 |
A Hochkar nem egy nagy síterep, három magasabb hegycsúcs köré építették ki a pályákat. Egy délután alatt végigpróbáltuk majdnem az összes pályát és felvonót. Friss hó már egy jó ideje nem eshetett, mivel a pályákon kívüli részeket vastag jégpáncél borította. Így a pályák melletti rodeóról szó sem lehetett. |
Szerencsére azonban a pályákat szépen karban tartották és nem voltak vészesen sokan sem, így maximálisan ki tudtuk használni a 67 eurós, 2,5 napra szóló síbérletet. Szombaton - valószínűleg a reggeli eső miatt (ami fent a pályáknál hó formájában öltött testet) - szinte üres pályákon élvezkedhettük végig a napot. Vasárnapra a napsütéssel együtt megjött a tömeg is. Reggel fél tízkor már parkolóhelyet is alig találtunk, a lifteknél meg a tömegnyomornak hála, a léctaposás ment egész nap. Mindent összevetve azért jól sikerült a három nap.
A szállásunk a Mandl panzióban volt, ahol a napi 55 euróért kiadós büféreggelit és négyfogásos vacsorát kaptunk. (Mivel a főúton fekszik, közvetlenül az OMV kút után, megtalálni sem volt túlságosan nehéz.)
