Aka BEAC felkészítő (egyeseknek, de nem nekem). Különben is, BEAC MAXI már nincs, csak Kékszalag Maxi van! :) (Khmmm, khmmm, kakaós csiga nincs, csak túrós batyu van!)
Ha röviden akarnám összefoglalni, szerintem ma az év túráját hoztuk össze. Minden klappolt. Az útvonal, az időjárás, a társaság, minden.
Kicsit hosszabban:
Reggel 9-es találkát beszéltünk meg a budakalászi Auchan parkolójában. A rajtnál KGabi, Gyula, (hosszas unszolás és győzködést követően) bg_ és Panna sorakozott fel. Kis késéssel befutott Duffy is. Jandit Pomázon a templomnál markoltuk fel, így hét főre bővülve folytattuk az utat Lajos-forrás felé. A csapat nagyobb része (Gabi és bg_ kivételével) végig a Z jelzést követte (vagy csak jöttek utánam), aminek a vége cipelés lett vissza a régi zöldre, hogy aztán a K+ folytassuk egészen Lajos-forrásig.
Jó rég jártam a K+-on, utoljára 2016-ban KGabival, Dawe-vel és Lacival (de klassz kör volt az is!). Bár a legemlékezetesebb a legelső menet (leginkább az arról készült video miatt). Az utolsó meredek kaptató előtt megálltam inni, fényképezni és levegőt venni, úgyhogy sikerült alaposan lemaradni a többiektől. Így a hosszú, egyenes emelkedőt egyedül motolláztam végig. Duffy ugyan végig látótávolságon belül volt, de csak a széles, napos és nem kicsit izzasztó szakasz végén értem utol őt és Gyulát. Így Lajos-forrásra hárman közel egyszerre gurultunk be.
Pár perc evés-ivást és némi viccelődést (élcelődést a súlyomon leginkább :)) követően újra nyeregbe pattantunk és folytattuk a csapatást a K+-on le a Bükkös-patakhoz. Jó kis lejtőzés volt, Gabival meg is küldük rendesen a szélesebb, erdészetis szakaszt, hogy aztán a patak előtti utolsó, keskeny, meredek ösvényen pole pozícióból borulhasson be a fák közé. Szokása szerint karcolás nélkül megúszta a manővert. Gyula már nem járt ilyen szerencsésen, neki a sisakjába beakadt faág csúszott balszerencsésen az arcába. A szemüveg szerencsére megvédte a szemét, de nem volt boldog, amikor utolsóként leért a patakhoz. By the way, a patakon csak én és Gabi tekertünk át, bg_ megmártóztatta a bal bokáját, a többiek meg csirkék voltak és áttolták a bringákat.
A kéken végigtekerni a patak mentén igazi felüdülés volt, élveztem minden egyes méterét. A fák árnyékában kellemesen hűvös volt, az út lazán tekerhető és simán vettünk minden akadályt, legyen az híd, vagy épp patakmeder. A sikárosi erdészházhoz kiérve szinte azonnal megcsapott a hőség, úgyhogy elég gyorsan közös egyetértésre jutottunk abban, hogy az aszfalt helyett a fák között, árnyékban folytatjuk a kéken, majd a piroson fel a Királykúti-nyeregig. Ide Panna és bg_ ért fel utolsóként, bg_-n látszott, hogy kezd sok lenni neki a mai adag.
Megbeszéltük, hogy Prédikálószék előtt kinézünk a Hubertus kunyhóhoz, aztán nekiestünk a hosszú, murvás emelkedőnek. Felfelé gyorsan szétszakadozott a mezőny, de pár perc különbséggel mindenki megérkezett a szuperpanorámás kilátóteraszra. Kivéve bg_-t, mert ő a kitérőt megspórolva egyenesen Prédikálószéket vette célba. Mi sem maradtunk sokáig, kis fényképezkedés, nosztalgiázás (Gyula felemlegette, hogy utoljára a gyerekekkel voltunk itt fent) után indultunk is volna bg_ után, de Panna bringája leeresztett hátsó kerékkel várt minket. Úgyhogy még 10 perc szereléssel megtoldottuk a kunyhónál töltött időt.
Így viszont mindenki szinte teljesen kipihenten hajrázhatott fel a kilátóig. Az egyetlen kihívást ezen a rövid szakaszon a "siratófal" jelentette, amit legnagyobb meglepetésemre simán sikerült a Bálnával kitekerni. Rettentő büszke voltam magamra, mivel legutóbb kifogott rajtam az ominózus gyökeres rész. Most a felső íven támadva megoldottam a dolgot.
Prédikálószéken a kilátó megépítése óta megszokott (inkább megszokhatatlan) tömeg tolongott, fel is emlegettük, mennyivel jobb volt mielőtt megépült. Meg felemlegettük az elhíresült "Jandi light" túrát is, aminek az útvonalát a tévhittel/emlékezettel ellentétben nem Jandi tervezte, hanem én. (Az NHH "Jandi módra" ötletét viszont ő adta.) De erre már én sem emlékeztem. Mint ahogy arra sem, hogy az is egy BEAC felkészítő túra volt (amiből aztán nem lett BEAC, mert abban az évben elmosta az eső). És ami a legfontosabb, hogy a Jandi lighton elhangzott aranyköpések voltak azok, amik közül több is díszíti azóta a Serrenők mezeit. :)
Na de visszatérve Prédikálószékre... Miután kinosztalgiáztuk és kinézelődtük magunkat (volt mit, ahogy Duffy meg is örökítette), viszafelé a P3-on én gurultam elöl, szorosan a nyomomban KGabival. Mondtam is neki, hogy hátra se kell nézzek, tudom, hogy ő jön mögöttem. :)
A "Hubertus elágnál" két fő mínuszt voltunk kénytelenek elkönyvelni. Jandi már felfelé menet belengette, hogy ő csak Prédikálószékig jön és ezen elhatározásán minden rábeszélés ellenére sem volt hajlandó változtani. bg_ pedig önként jelentkezett kísérőnek, mivel a kelleténél jobban megkókadt mostanra. Bár, ha tudta volna mi következik (mi se tudtuk), lehet meggondolta volna magát.
Szóval, lefelé nem akartunk(-tam) az egyébként szuper jó, de már unalomig ismert piros háromszögön menni, ezért míg Jandi és bg_ a szokásos útvonalon jobbra, a megmaradt ötös a jelöletlen erdészetire, balra kanyarodott. Huh, senki sem sejtette, hogy milyen kalandos serrenés kerekedik ebből a választásból 1-2 percen belül! A jól járt erdészeti út egy erős balost követően alig járt kétnyomsávos csapássá változott méteres fűvel, laza talajjal, nagy kövekkel és tetemes mennyiségű fatörmelékkel. Lefelé szinte alig mentünk, ellenben szintben és lankás felfelén annál többet. Az út pedig pont ellentétes irányba kanyargott az általunk vágyottal. A rövid bukdácsolós, jórészt szintezgetős szakasz után egyszercsak jött egy éles balos, méghozzá meredeken lefelé. Na, ezen a kitaposott, de láthatóan alig használt utacskán KGabival olyat lejtőztünk, hogy ihaj! Adrenalin az egekben, fülig érő száj, jobbra-balra riszáló farú bringa, driftelő hátsó kerék! Juhuhúú!
Az örömködésnek pár perc után sajnos vége lett, leértünk a Dömösről a Királykúti-nyeregbe vezető dózerútra. Gyula zárta a sort, és már nem emlékszem pontosan, de hüledezve azon, hogy mi az előbbi párszáz méteren hogyan közlekedtünk, valami olyasmit mondott, hogy "pedig ránézésre tejesen normális embereknek tűntök".
A Királykúti-nyereg szerencsére alig 4-500 méterre volt, úgyhogy 2-3 perc elteltével már az aszfalton koptattuk a gumikat, útban Dobogókő felé. Az aszfaltról a P3-on borítottunk be az erdőbe, hogy aztán egy jókora darabon tolattyúzhassuk a bringákat a meredek, köves-gyökeres emelkedőn. Legalábbis Duffy, Gyula és én. Gabi és Panna gyorsan eltűntek előlünk, csak a Matyi büfénél értük be őket, ahol nagy meglepetésre Janekkal cseverésztek. Mint kiderült, Janek lekéste a reggeli rajtot, ezért Prédikálószéket kihagyva egyenesen Dobogókőre jött fel.
Biztos, ami biztos, jól megtömtük magunkat a büfében, közben Gabival megbeszéltük, hogy nem Pilis-tetőre megyünk, hanem a Pilis-nyeregbe és onnan Klastrompusztára. Előtte persze Dobogókőn kinéztünk még a parkolótól távolabb eső, ezért kevésbé népszerű Rezső-kilátóhoz, majd kifejezetten kellemeset kergetőztünk a Z+-on a Két-Bükkfa-nyeregig.
A nyeregből a sorompó mellett felkapaszkodtunk a Z-Z+ közös meredek, de szerencsére rövid szakaszán, hogy aztán - miután mindenkit bevártunk - lerodeózzunk a Pilis-nyeregbe. Mi Gabival éveztük a "köves kihívást", a többiek kevésbé. Viszont az ezután következő lejtőzés a sárgán már osztatlan sikert aratott. A közvetlenül Klastrompuszta fölötti hullámvasutazós szakaszon hangosan kurjongatva üldöztem Gabit. Frenetikusan jó volt! :)
Persze meglett a böjtje az örömködésnek, vissza kellett másszunk a sárgán - ahol a 2008-as K60 emléktúrán (videón itt) Viktor lefelé hatalmasat perecelt - a Pilis alatti szintútra. Itt már én is kicsit kifogytam a kraftból, de a szintezős szakaszon magamra találtam, miközben jókat dumáltunk Gyulával a sor végén. Aztán a szántói főútra már másodikként értem le Gabi után, jókora porfelhőt hagyva magam mögött, miközben "féktelenül" zúztam lefelé az uccsó, köves-murvás lejtőn.
Pilisszántón a két opció közül - fel a nyeregbe, vagy elgurulni a Hosszú-hegy alatt a Koo-n - az utóbbit választottuk. Mondhatnám, hogy szép komótosan átgurultunk a Csobánkai-nyeregbe, de nem egészen ez történt. Szántón Pannával versenyeztünk egyet, az erdőben Gabit kergettem meg és volt némi lazulós-pihengetős-beszélgetős csordogálás, aztán a lovarda után megint Pannával részhajráztunk kettőt-hármat. Ez annyira jól sikerült, hogy mire leértünk a Csobánkai-nyeregbe, a többieknek se híre, se hamva nem volt. Mi meg ha már lendületben voltunk, felgurultunk a régi kőbánya alatti útelágazásig. Már épp kezdtük elunni itt a várakozást és nekiálltunk volna enni, amikor befutott a csapat hiányzó fele. Rövid tanácskozást követően balra indultunk a kéken, amit menet közben lecseréltünk a pirosra. Ez elég köves és meredek volt ahhoz, hogy már ne legyen kedvem (és erőm) végig feltekerni rajta, úgyhogy Gyulával és Duffyval jól elcseverészve feltoltuk a bringákat a Kevély-nyereg alatti turistaút találkozóig. Itt fut össze a K,P,Z és P4. A kvartettből a P4 lett a befutó, amin nem kevés K60 nosztalgiával gurultam végig Pannát követve. Elöl Gabi törte az utat, hátul a Janek, Duffy és Gyula követett (bár nem biztos, hogy ebben a sorrendben).
A Z+ leágazásánál elköszöntünk Janektől, ő Csillaghegy felé folytatta az Ezüst-kevélyen át, mi leborítottunk balra a Z+-ra. Gondosan előre tessékeltem mindenkit, aztán némi helyet és időt hagyva én is a többiek után eredtem. Először Gyulát értem utol, mellette gyakorlatilag egy nagyobb kőről elrugaszkodva elrepültem (ezt az akciómat azóta is emlegeti), majd Pannát kerültem jobbról a nem túl ideális, de annál kövessebb íven. A vége előtt még Duffy mellett is elslisszoltam, hogy aztán a zöld jelzésre leérve nagyot vigyorogjunk Gabival.
A zöldön már Gabival ketten mentünk elöl, még utoljára jól megküldve a masinákat, levezetéskénp pedig laza gurulással csorogtunk végig a budakalászi Auchan parkolójában szobrozó autóinkig.
Annak ellenére, hogy többségében alaposan kiütöttük magunkat a mai napon, széles mosollyal az arcunkon köszöntünk el egymástól és indultunk haza megpihentetni a ma alaposan megdolgoztatott izmainkat.
Képek: Google Photos
Táv: 61,47 km
Szint: 1645 m
Idő: 08:34 óra
2020. összes: 813,62 km, 10799 m, 84:40 óra.
