Életem első Salzija kissé szenvedősre sikeredett, félúton majdnem ki is szálltam. Sár, sár, sár és az arcomba, szemembe, számba, orromba, fülembe repkedő murvadarabok. Ennyi maradt meg. Bár a környezet szép volt, nem voltam olyan tudatállapotban, hogy élvezni és a képi anyagot raktározni tudjam. A távot letudtam, bár a végére igencsak éreztem a combjaimat. Képeket nem is csináltam. Persze verseny volt, úgyhogy miért is kellett volna? Még ha nem is versenyezni mentem. Ellenben az előtte-utána megejtett kirándulásokon született pár jó és kevésbé jó fotó.

Ami magát a versenyt illeti, szombaton a rajt előtt (már éjjel is és a reggel nagy részében is) szakadt az eső, a rajtban ázva vártuk Zsozsóval az indítást. Tudtam, hogy ez nem az én napom lesz. Nuku szemüveg, nuku sárvédők, nedves, saras utak, dunsztos időjárás. A rajtra elállt az eső, Bad Goisernből kiérve meg már sütött a Nap. Zsozsó már az első 1-2 km-en ellépett, én a biztos beérésre hajtottam. Az első 700 m szintet hosszú ujjúban tettem meg, alaposan bele is főttem a saját levembe. A hússzú meztől megszabadulva sokkal jobb lett a helyzet, de az első nagy lejtőzést alaposan beszoptam. A ballonos 2.2-es Race Kingek hátránya, hogy még egyenes kormányállásban is verik fel az arcomba az útról a dzsuvát. Úgyhogy amíg mindenki alsó hangon 35-40-nel csapatott lefelé, én kb. 15-20-szal csordogáltam lefelé. Aztán a lejtő alján megvilágosodtam és a hosszú mezemet felcsavartam a felső csőre. És voilá, problem solved. More or less. Ugyanis a technikás lefeléken és a hosszú, nyújtott, gyors kanyarokban ugyanúgy jött a képembe a cucc. Mivel egy csinosabb darab a szememben landolt, ezért az táv utolsó 10 km-ét fél szemmel, pislákolva tettem meg. Szóval egyáltalán nem örültem. A második nagy mászás elején a váltót is "megjavítottam", hogy tudjam használni a legkönnyebb fokozatot is (az elállítódott határoló miatt a 34-es fogsorba beleért váltógörgő és úgy darálta a láncot, mint Mari néni a tarját a rakott káposztához). A soha véget nem érő, de egyébként nagyon szép patakvölgyben emelkedő út megpróbáltatásai után (aminek monotonitását egy-egy rövid beszélgetéssel sikerült időnként megtörni - hol én előztem, hol engem előztek) lefelé én transzformálódtam darálóvá és sorban daráltam le/be a technikás terepen csetlő-botló sporttársakat. Vagy 2 tucatot. Jól is laktam. Az erdőből kiérve a hosszú, dózeres lejtőn kaptam be a szemembe az ominózus murvával kevert sárgombócot, amit csak Abtenauba visszaérve a szállodában tudtam megszabadulni.

Track: Garmin Connect vs. Strava (utóbbi elég bőkezűen méri a szintemelkedést)

Táv: 53,64 km
Szint: 1630 m
Idő: 4:48 óra

2016. összes: 1025,05 km, 16806 m, 92:55 óra.