A május elsejei négynapos hétvégét Fallóskúton töltöttük édes kettesben Emesével. Vittük a bringákat is, hátha lesz majd alkalmunk egy kis tekerésre. Az első pénteki nekifutásból nem lett semmi, mert egy épp akkor érkező futó zápor hamar visszafordított minket. Szombaton újra próbálkoztunk, de a K kör jelzésen araszolva, a Mária kápolna fölött nem sokkal az "égi kép" megint kezdett igen baljósan kinézni. Emese vissza is fordult, én viszont "csakazértis" át akartam menni legalább Mátraszentimrére (az eredeti cél Galyatető volt). Az eső még épp csak csepergélt, amikor beértem a faluba, de hiába indultam el rögtön visszafelé a Z-n, a faluból kiérve kezdett egyre inkább esni. Bagolyirtás előtt aztán leszakadt az ég, pont akkor amikor egy szál fa sem volt a fejem fölött. A Zh-n visszafelé már lencse nagyságú jég is esett és az átázott hosszú ujjú felsőben igencsak fázott a karom a végére. Alig háromnegyed óra tekerés és alig 10km után ronggyá ázva értem haza. Úgy látszik minden évben kijár nekem egy esőmenet. Azért még így is tudtam évezni a dolgot!