Dobogókő és Prédikálószék Ferivel

2021. október 03. 23:59 - Samorost

Feri hívott még pénteken, hogy lesz-e tekerés hétvégén. Én meg szinte gondolkodás nélkül rávágtam, hogy bár a szombati programfüzet már betelt, vasárnap mehetünk egy kört. Az útvonalon nem is nagyon gondolkoztam szombat estig, aztán estefelé nekiálltam a Mapsource-ban rajzolni. És közben rájöttem, hogy idén még nem jártam Prédikálószéken. Szóval, a cél rögtön adott lett, csak az oda- és visszautat kellett a térképre vésni. Végül három verzió került a gdb fájlba, de a realitástokat figyelembe véve (értsd idén nem sok szint került még a lábaimba) a legkevesebb szintet magába foglaló, "kummantós" útvonal mellett döntöttem.

A Hosszú-hegyig így a szokásos UVH - Aranyhegy - Üröm - Pilisborosjenő - (Koo) Csobánkai-nyereg útvonalon tekertünk el, szépen elsunnyogva a Kevély alatt. Az, hogy Feri sokkal jobb formában van nálam, már az aranyhegyi aszfaltos emelkedőn kiderült. Úgy ment el felfelé, mint akit zsinóron húznak. És ez a hendikepem minden emelkedőn ugyanígy megvolt.

A hosszú-hegyi dózer most sem lett a kedvencem, valahogy nem szeretek felfelé zötykölődni rajta. Ahhoz meg sajna puding vagyok, hogy az egyenetlenségeket úgy-ahogy kisimító 20-25-ös tempóval nyomjam végig az átlag 5%-os emelkedőt.

A Szántói-nyereg felé gurulva dobtunk egy jobbost a Som-hegyi turistaházhoz. A rövid pihenő alatt meglepetten konstatáltam, hogy a Garminról hiányzik a TuHu térkép, így a kevésbé átlátható OpenMTBMaps-on próbáltam kisilabizálni, hogyan lesz a legegyszerűbb a turistaháztól a Pilisszentkereszt átellenes végében haladó K+ jelzéstre átgurulni. Végül nem sokat kecmeceltem, az aszfaltot választottam.

Feri ezúttal is előre ment, hogy aztán a K+ helyett végig az aszfalton tekerjen fel Dobogókőre. Én pedig szépen megküzdöttem a K+ akadályaival. Mert volt úton minden, süppedős laza, ámde meredek talaj, focilabdányi kövek, belógó tüskés susnya, meg ezek végtelen számú variációja. Úgyhogy nem is erőltettem a mindenhol feltekerést, a problémásabb szakaszokon szépen leszálltam a nyeregből és inkább toltam a Bálnát. Így aztán Feri 10-15 perccel hamarabb fent volt a Matyi büfénél, mint én.

Mire felértem, már eléggé éhes is lettem, jól esett a hatalmas zsíros deszka és a túrós rétes, amit magamba toltam. Feri mindeközben meg evett nyamvadt kis Sport szeletet.

Jóllakottan az életkedvem is hamar visszajött, hát még hogy kajálás után jópár percig még süttettük magunkat a napon. Merthogy kajálás közben az árnyékban ücsörögve, a metsző széltől majdhogynem dideregtünk. Hiába, talán Jandi mondta azt az örök érvényű igazságot, hogy Dobogókőre mindig fázni jövünk.

A sípályánál volt némi kísértés, hogy azon (vagy mellette) leguruljunk a sípálya aljában elkanyargó aszfaltútra, de inkább tartottuk magunkat a tervhez és az antenna torony melletti Kc-n gurultunk le az öreg-vágási elágazáshoz. Már ez sem rossz lejtőzős szakasz, de a P3 azért sokkal frankóbb. Bár - mint utólag kiderült - Ferinek erről teljesen más a véleménye, ő pár alkalommal inkább sétált lefelé a bringa mellett. Pedig szerintem nagyon lendületesen, jó ritmusban lehetett lejönni az amúgy elég meredek lejtőn.

A sarkos véleménycserénket követően szépen elgurultunk aszz aszfalton a Király-kúti-nyeregig, majd a Feri ismét jól állva hagyott a dózeren felfelé. Persze mindig bevárt, de azért eléggé demoralizáló volt, hogy mennyivel gyorsabb felfelé. Nem beszélve az elektromos-túrabringásokról, akik kényelmesen felegyenesedve, erőlködés nélkül pedálozva 20+-os tempóban poroztak el mellettünk. Ám míg ők a kihívást nem jelentő kerülőúton tekertek fel Prédikálószékre, mi végig a P3-on mentünk, véletlenül sem kihagyva a "siratófalat". A hármas útelágazástól valahogyan én keveredtem előre, de a siratófal aljában bevártam Ferit, hogy megnézzük egymás küzdését. Meg persze, hogy szusszanjak egy rövidet a "fal" megmászása előtt. A rövid várásból aztán majd' öt perc lett, mert folyamatosan jöttek le és mentek fel a gyalogos turisták, így sosem volt teljesen tiszta a "pálya".

Aztán Feri végül nekidurálta magát, de csak a második fáig jutott. Bár szerintem nem is erőltette agyon a dolgot. Én meg eleget pihentem rá, úgyhogy csont nélkül behúztam a technikás emelkedőt elejétől a végéig. Igaz, a tetejére érve a fülemen is levegő után kapkodtam. A satnyaság, na.

Prédikálószék még mindig klassz, de mióta a kilátó megépült, kicsit sok az ember. Csak remélni tudom, hogy a tavaszi keltike szőnyeget nem teszik teljesen tönkre pár év alatt. Nem is időztünk sokáig, pár kép, plusz a további irány (P+, Kisrigó) megbeszélése után elindultunk lefelé. Feri végig mellettem, mögöttem gurult, mégis "elfelejtett" lekanyarodni balra a dózerről a P+-ra. És mivel a két út nem ér később össze, itt el is vesztettük egymást (másodszor a dobogókői mászás után). Megpróbáltam többször is hívni, de vagy neki, vagy nekem nem volt épp térerőnk. Abban biztos voltam, hogy a dózerről már nem jön vissza, hanem valószínűleg legurul az aszfalra és azon meg le Dömörkapuhoz. Viszont én meg elég sok időt elvacakoltam amíg vártam, hívtam, úgyhogy esély sem volt, hogy utólérjem a hosszabb útvonalon. De ha már ott voltam, legalább alaposan kiélveztem a lejtőzés minden másodpercét. A P+ eszméletlen klassz a Kisrigóig még úgy is, hogy a Tövises-hegy alatti kerülőút rendesen be van már nőve. A kéken végiglejtőzni a Kisrigótól Dömörkapuig meg a P+ méltó párja. Ami meglepett, hogy a Kisrigótól lefelé a fahídig több kisebb ugratót is építettek a turistaútra, ami bár jópofa, de nem biztos, hogy a legjobb ötlet.

Dömörkaputól aztán már én is aszfalton gurultam. Szentendrére beérve nagy nehezen sikerült telefonon elérni Ferit (valószínűleg egyszerre hívogattuk egymást) és megbeszéltük, hogy a 11-es és a patak találkozásánál mi is találkozunk. Csak az nem derült ki elsőre, hogy én a Bükkös-patakra gontoltam, ő meg a Dera-patakra. Végül csak sikerült belőni a pontos helyet, úgyhogy Szentendre határától már együtt tekertünk hazáig.

Nagyon klassz kört kanyarítottunk és bár a tempó nem volt a legacélosabb (leginkább részemről), a távval és a szinttel is elégedett vagyok. Csak kicsit sűrűbben kéne ilyeneket menni.

Képek: Google Photos

Videók: Relive & Youtube - Pepe és a "siratófal"