Felbuzdulva a múlt heti Hirsch-orom vizit eredményén, azaz hogy egész jól bírtam a menetet, hasonló léptékű kört terveztem erre a hétvégére is, csak épp a Budai-hegységben.

Sajnos az eredetileg tervezett vasárnap reggelén leszakadt az ég, ezért hétfőre tolódott a bringázás. Ez azt eredményezte, hogy Ferin kívül egyedül Duffy jelentkezett az alkalmi serrenő társulatba. Reggel aztán sikerült otthon felejtenem a telefonomat, Duffy meg - mint utóbb kiderült - bedefektelt a rajt felé menet, így nem sikerült összeállni a triónak, ketten indultunk el Ferivel.

A Testvérhegyi úton felfelé azt éreztem, hogy míg Feri erőlködés nélkül teker felfelé a nem túl meredek emelkedőn, én minden kraft nélkül szenvedek felfelé, miközben ömlik rólam a víz. A Virágos-nyeregbe egy tolós szakaszt is beiktatva értünk fel, ott már majd kiköptem a tüdőmet. Gondoltam, egy kis Isostar a kulacsból pár perc alatt helyrebillent. Hát, nem így lett. Olyan szarul lettem fél percen belül, hogy azt hittem, ott helyben leborulok a bringáról. Kalapált a szívem, liftezett és tekergett a gyomrom, úgy en bloc szarul éreztem magam. Hasonló helyzet volt, mint amikor - szintén Ferivel - a nyári hőgutában elindultunk Lajos-forráshoz, de nem sokkal a János-forrás után vissza kellett fordulnom, mert ugyanígy jött a "hirtelen-halál" (émelygés, szédülés, gyengeség érzet).

Mivel még épp csak elindultunk, nem akartam rögtön feladni, inkább elindultam pianissimoban tovább a kéken Solymár felé. Vigiggurultunk a Tök-hegy és Szarvas-hegy gerincén, aztán ráfordultunk a sárgára, hogy végigsasszézzunk az Alsó-Jegenye-völgyön. A lejtőzések élvezetét csak a tocsogósra átizzadt, majd szinte rám fagyott ruhám miatti erős diszkomfort árnyékolta be.

Solymáron a Shell kútnál aztán eljött az ideje meghozni a döntést. Mivel semmi erőt nem éreztem magamban sem a 30%-os, sem a sima sárga turistaút megmászására, némi örlődés után Pesthidegkút felé vettük az irányt. Viszonylag gyorsan visszajutottunk a HHH alá, a Határ-nyeregbe, ahonnan nagyon kellemes ösvényeken keresztül végül a Macis parkolóban kötöttünk ki. Az aszfaltra kiérve legurultunk az Ördög-árokhoz, aztán végig a Szilágyin a Moszkváig Széll Kálmánig. A városmajornál összefutottunk egy fiatal sráccal, aki egy fasza, karbon 29-essel rollerezett velünk azonos irányba, kezében a bringája láncával. Valahol sikerült elhagynia az alsó váltógörgőjét, aztán meg nem sikerült egysebivé alakítania az 1x11-es rendszert. Mivel a Blahára igyekezett, mi meg a Városligetbe tartottunk, az Oktogonig elvontattam. Ennyi még futotta az erőmből. :)

Képek: a telefonom otthon maradt, így nincsenek :(

Track: Strava vs. Garmin

Táv: 49,66 km
Szint: 560 m
Idő: 3:53 óra

2018. összes: 946,73 km, 26523 m, 118:47 óra.