Olyan szép napsütéses idő volt ma, hogy kár lett volna a négy fal között tölteni. Szandival kicsit későn kaptunk észbe és csak délután három felé indultunk el, hogy Dobogókő környékén sétáljunk egy kicsit. Négy óra előtt kicsivel parkoltam le az autót a sípálya közelében. Kinéztünk a havas sípályához és egy hirtelen ötlettől vezérelve lesétáltunk a sípálya melletti szerpentinen a sípálya aljába. Az volt a terv, hogy kinézünk a Rám-hegyre a Ferenczy-sziklához majd visszasétálunk a kocsihoz.

Igen ám, de az a fránya Rám-hegy gyalogosan nincs is olyan közel, mint gondoltam és már benne is voltunk rendesen a délutánban. Elkezdett egyre gyorsabban sötétedni, a szél is feltámadt és sötét felhők jelentek meg észak felől. Bár még pár kanyarig kitartottunk, szinte közvetlenül a Rám-hegy előtt jobbnak láttuk visszafordulni és a Z4 jelzésen visszamászni Dobogókőre. Ez annyira nem is volt egyszerű feladat a mély hóban. Szandinak a felfelé kapaszkodás közepe táján volt egy mélypontja, én a Thirring-szikla környékén vesztettem el kicsit a lelkesedésemet. A meredek, havas emelkedőn a két lépés előre, egy hátra (vagy épp oldalra) nevű produkcióval fárasztottam magam a nem épp terephez illő mintázatú cipőmnek hála.

Hat óra tájban értünk vissza az autóhoz. Engesztelésül, avagy jutalom gyanánt a hősiesen teljesített gyalogtúra után átautóztunk Pilisszentlászlóra a Kisrigó vendéglőbe egy kellemes vacsorára. A bableves még mindig itt a legfinomabb. :)

Képek: Google Photos

Track: Strava (a Stravát csak a sípálya alatt indítottam el)