Serrenések

Samorost és a Serrenők serrenései

Mátrabérc 2017 DNF

2017. április 08. 23:59 - Samorost

Jó fáradtan és nem épp felkészülten indultam el a Bérce. A hajnali 4 órai kelés nem nekem való, az már biztos. Gabuly még péntek este áthozta a bringáját, amit az enyémmel együtt rögtön be is pakoltunk a kocsiba, így 4:40-kor már nála voltam. És az elindulás után rá is eszméltem, hogy a kulacsom otthon maradt. De legalább a hátizsákba töltöttem egy bő liter vizet. Viszont mást is otthon hagytam, amire csak jóval később ébredtem rá...

Gyöngyösre rekord idő alatt kiértünk, 5:40-kor már a buszsofőrrel egyeztettük a bringaszállítási lehetőségeket. Simán ment minden, 5:55-kor elindult a busz Sirokra. A buszon nagy meglepetésemre összefutottam Papp Palival, röviden tudtunk dumálni még a busz indulása előtt.

A siroki rajtban kiderült, hogy egyedül mi Gabullyal vagyunk a két "hülye", akik bringával vágnak neki az 55 km-es távnak. Az egyértelmű volt, hogy Gabuly jóval erősebb nálam, mondtam is neki, hogy nyugodtan menjen a saját tempójában, én meg megyek a magaméban (jóval lassabban, több tolással). Ez így is lett, az első kerítésmászásnál még megvárt, utána köddé vált. Én meg próbáltam 160 alatt tartani a pulzusomat, de a legkisebb (na ilyen a Bérc első 20 km-én nincs) emelkedőnél is 165-170-re ugrott. Ennyit a plusz 8-10 kilóról, amit magamon cipelek. Lassan fogytak a kilométerek, szépen elengedtem minden gyalogost az emelkedőknél, lefelé meg nem nagyon előzgettem vissza, mert a következő hegymenetnél úgyis újra lenyomtak volna. Még (számomra) viszonylag elfogadható időben értem Oroszlán-várra, de Gabulynak itt már kb. 40 22 perc előnye volt.

Aztán valahol a Nagy-Szár-hegy előtt egy tolós résznél azon kaptam magam, hogy furán nehéz tolni a bringát. Lenéztem és láttam, hogy a hátsó kerék súlya alatt szépen elterebélyesedett a gumi. Defekt. És akkor belém villant, hogy a pumpámat az előszoba szekrényen felejtettem. Megaoboa. A Kékes még vagy 8 km-re volt, Gabuly meg nem vette fel a telefont. Aztán kicsivel később visszahívott és azt mondta, hogy a világháborús emlékműnél megvár, vagy legalább a pumpáját otthagyja nekem.

A következő 7 km-en a számat elhagyó káromkodások minőségét és mennyiségét nem részletezném. Az út végig szigorúan egynyomos, az egyébként jól tekerhető szakaszokon is gyalog szambázhattam a bringa mellett. Azaz a haladás inkább folyamatos birkózásra emlékeztetett, a bringával ketten nem igazán fértünk el a két arasz széles úton egymás mellett. A bokám, a sarkam, a talpam, a vádlim alaposan megsínylette a Disznó-főig tartó küzdést. A végén már legszívesebben lehajítottam volna szerencsétlen Scottyt a hegyoldalon. A pro az egész sztoriban annyi volt, hogy legalább kedélyesen eldumálgathattam az engem utolérő gyalogosokkal. Amikor meg épp egy szál egyedül talicskáztam, azzal demoralizáltam magam, hogy mekkora lúzer vagyok, hogy 30 kilós ballaszttal túrázgatok finoman szólva is szivatós terepen (rajtam van ugye +10, a hátizsákot is jól megpakoltam, volt vagy 6-7 kiló, a bringa meg 13).

Gabuly végül várt rám vagy másfél órát. A végén már nem bírta cérnával és a Sas-kőtől visszagurult egy keveset, így a köves hegyoldalban sikerült belsőt cserélni. Meg se várta, hogy összerakjam a bringát, pumpástól, mindenestől elhúzott, hogy még elérje a 12:30-kor záró kékesi pontot. Még én is beestem 15 perccel zárás előtt, úgyhogy volt negyed órám enni-inni és ellamentálni azon, hogy menjek-e tovább, vagy sem. Végül a racionális énem kerekedett felül és letettem a folytatásról. Erő még csak-csak lett volna, de még egy defektet a semmi közepén, pumpa nélkül nem reszkíroztam meg. 

Helyette belőttem a piros jelzést Mátrafüred felé és egy frenetikusan jót lejtőztem a szinte végig egynyomos, zúzós ösvényeken. Alaposan kárpótolt az első 20 km szenvedéseiért. Füredről begurultam Gyöngyösre, majd átautóztam Szurdokpüspökibe Gabulyért. Kicsit ő is elszámolta magát, nem volt olyan gyors, mint gondolta, de délután négy után valamivel, koszos felsőben és szakadt nadrágban (nyomott útközben egy nem tervezett szaltót a bringával) beért a célba. Le a kalappal előtte! Gyors pakolás és irány haza. Fél hatra otthon voltunk. A Bércnek viszont bringával többet a közelébe nem megy egyikünk se. Legalábbis most úgy gondoljuk. 

Képek: Google Photos

Track: Garmin Connect

Táv: 37,81 km
Szint: 1603 m
Idő: 7:00 óra

2017. összes: 121,61 km, 2846 m, 13:21 óra.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://samorost.blog.hu/api/trackback/id/tr3112413181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása