Az utolsó utáni pillanatig vacilláltam, hogy menjek-e a szakköri serrenésre. Nem igazán éreztem se kedvet, se erőt hozzá. Aztán mégiscsak felhívtam Gabulyt, hogy várjanak meg a Stop Shopnál.
Alig 25 perc alatt odaértem. Janek már ott szobrozott Gabuly Corsája mellett és a Kámán família is épp befutott (láttam Csabit és Kriszt az Árpád-hídon).
Az útvonalra nem volt konkrét ötlet, úgyhogy a Kiscelli felé indítottam el a csapatot. Gabuly nem szerette a K60 aszfaltos kezdését, de ez a meredeksége miatt már önmagában is szívatós. Janek sem örvendezett a combos kezdésen. Pedig én caplattam fel utolsónak a Remete-hegyre. Ja nem, Janek megállt az utolsó meredek, köves részen én meg kitekertem.
A Virágos-nyereghez való eloldalgás helyett hirtelen felindulásból a kéken feltekertünk a HHH-ra, megnézni az új mini-kilátót. Ha már itt voltunk, a Kilencfa felé vettük az irányt (félig-meddig a "DH pályán"). A Kilencfától a Határ-nyeregbe gurultunk át a kedvenc egynyomosomon. Innen a sárgára esett a választás, én kis kitérőt tettem a homok-hegy tetején csücsülő régi bunker felé. Az S-en lefelé meg elvesztettük Gabulyt, Janeket és Kriszt, hogy aztán Hűvösvölgyben újra egyesüljünk. Kicsit szórakoztunk a villamos megálló melletti meredek mászókán (ahol Janek lefelé fejest ugrott pár éve), megpróbáltuk felfelé kitekerni. Egyikünknek sem sikerült.
Közben eldöntöttük(tem), hogy a Csergezán lesz a mai menet célpontja. Előtte még útba ejtettük a Hárs-hegyet, hogy Gabuly kipróbálhassa a jelöletlen DH ösvényt a csúcsról le a pirosra. Csabi is csatlakozott a kattant ketteshez (hozzám és Gabulyhoz). És mindannyian le is evickéltünk a meglehetősen csúszós triál pályán. Nem mintha az utána következő piros jelzésű, útként aposztrofált kőrengeteg bekebelezése sokkal könnyebb lett volna. Bár kevésbé volt meredek, az tény.
Nem úgy a Fekete-fej, ami szintén Gabuly választása volt. Konkrétan mindenki feltolta a bringákat, mert tekerhetetlen az útvonal. Meredek, sziklás-köves, jó pár keresztbe dőlt fával fűszerezve. Rengeteg időt spóroltunk volna, ha jobbról megkerüljük. És nyeregben tehettük volna mindezt. Sebaj, a mai napnak a Fekete-fej volt a serrenés része.
A következő gyilok szakasz a Nagy-Kopaszra való felmászás volt, a cserkésztáboron át, a Z+, majd P3 útvonalon. Hosszú, kegyetlen, folyamatosan emelkedő dózerút. Pfuj. És még a cserkésztábor kapuját, illetve kerítését is meg kellett mászni.Lefelé jobb, na.
De nagyon jó volt a Z3 is a Csergezántól lefelé! Itt-ott belekarcoltam az 50-be. A Nagy-Szénásra felfelé a piroson már nem voltam ilyen lendületes. De azért csak felszenvedtem magam, ahogy a két terminátor, Gabuly és Csabi kivételével mindenki (azaz Janek és Krisz).
Már a Szénáson is erősen kezdett szürkülni és az ég is pötyögtetett valamit, a Zsíros-hegyig és le a sárgán a solymári Shell kútig még csak-csak láttunk valamit, de az Alsó-Jegenye-völgy után a Z-n már teljesen ránk sötétedett. Rendes lámpája egyedül Janeknek volt (milyen előrelátó), mi többiek meg próbáltunk nem beleesni minden gödörbe és pocsolyába.
Így is mindössze 20 percbe telt Solymárról a téglagyáriig átgurulni, aztán a szokásos HHH alattu kummantó útvonalon visszacsorogtunk a Stop Shophoz. Közben pedig nem kevés szintet zsebeltünk be. Király volt!
Képek: Google Photos
Táv: 47,88 km
Szint: 1648 m
Idő: 6:01 óra
2016. összes: 650.51 km, 10116 m, 51:07 óra.
