A múlt heti után megint egy kvázi félbemaradt túra. Mondjuk hétközben még laza túráról volt szó, K.Gabi kitalálta az alap csapásirányt (Virágos-nyereg, Nagykovácsi, Pilisszentlélek), én meg hozzákanyarítottam egy jó kis útvonalat. Nagy vonalakban ezt:

Budapest,UVH - (-,K+) Virágos-nyereg - (S,Z,Z+,S) Solymár - (-,Z) Zsíros-hegy - (K) Nagy-szénás - (P) Pilisszentiván - (S) Pilisvörösvár - (-) Pilisszántó - (P,Z) Pilis - (Z) Pilis-nyereg - (Z,S+) Pilisszentlélek - (P,Z+) Szakó-nyereg - (P) Dömös - (-,P3) Prédikálószék - (-,P) Tölgyikrek - (P+,Z3) Lajos-forrás - (S+,Z3,Z) Pomáz - Budakalász - Budapest, UVH

Kb. 110 km (az UVH-tól) és 2500m szint. Persze borítékolható volt, hogy nem lesz meg. Nemcsak a késői indulás (9:00 UVH), hanem a korai hazaérés (délután 4-5-re ígértem, hogy hazaérek) miatt is. Meg hát az az igazság, hogy az útvonaltervet a Virágos-nyeregig mondhatni titokban tartottam. Csak öten voltunk (Feri, Hardhat, K.Gabi, Laci, én), de a hangulat így is jó volt végig.

Az első esemény a Laborc utca elején történt: egy csaj jött le bringával a lejtőn alaposan besokallva, a kanyarban átsodródva a szembejövő oldalra (azaz szembe velünk). Először a padkát kapta el kis híján, aztán meg minket. Ha autó jön, tuti a mentők viszik el. Nem igazán fogta fel a helyzetet, mert közben végig vigyorgott.

Az UVH-tól a Virágos-nyeregbe kicsit kacifántosan, az utolsó szakaszon a K+ mentén jutottunk el, majd Hardhatot begyűjtve a szokásos K helyett a S-en gurultunk át a csúcs-hegyi nyeregbe. Nem rossz út, kalandos, de a kicsit fentebb menő K azért jobb. A S-ről a régi Z-n ereszkedtünk le a rendes Z-re. Félúton újabb esemény: Laci látványos fejes-hátast varázsolt elő a repertoárjából az egyik vízmosásos vályúban. Mellesleg én is pontosan ugyanott raktam el magam kis híján. Már néztem, hova perecelek, de az utolsó pillanatban megmenekültem. Laci ezúttal kevésbé volt szerencsés. Gabi végigmozizta a mutatványt. Feri és Hardhat szimplán letolta ezen a meredek szakaszon.

Ezután a kis intermezzo után Solymárig száguldoztunk egy jót a már kevésbé meredek Z-n, majd a Z+-on átvágtunk az S-re és az Alsó-jegenye-völgyön át kigurultunk a solymári Shell kútra. Feri itt visszaforgatta eltekeredett belsőit, én meg fújtam kicsit a kerekebe. Előre 2 bar, hátra 3 ment.

Innen elvileg aszfalton mentünk volna fel a Z-ig, de az uccsó pillanatban (pechünkre) meggondoltam magam és az Erdőalja utcába navigáltam magunkat. Az útból egyszer csak egy árok lett, aztán halovány csapás, a végén az se. Csak erdő és bozót. A S és a Z között épp félúton küzdöttük fel magunkat jó Indiana Jones módjára a Hidegkutat Solymárral összekötő aszfaltra. Innen már megkerestük a Z-t és meg sem álltunk a Zsíros-hegyig. Következő állomás a Nagy-szénás volt, de nem mentünk teljesen fel, hanem a tető alatti pihenőnél átnyergeltünk a P jelzésre és azon gurultunk vissza Pilisszentivánra. A hosszú, erdei DH után átszellemülten vigyorogtunk egymásra, egy jó darabig nem bírtuk levakarni az arcunkról az elégedettséget.

Pilisszentivánról a főtéri templom mellett, az S-t követve fellépcsőztünk a dombtetőre, majd a túloldalon legurultunk Pilisvörösvárra. Itt volt egy hűvösvölgyihez haonló, csak keskenyebb és rövidebb lépcsősor, amin kétszer is leküldtem a bringát. Másodjára a többiek és a videó kedvéért. Mint a keselyűk, várták a húsos cafatot, de egy kis megingástól eltekintve (a kelleténél kicsit gyorsabban mentem fent és a középső, pihenőrész megdobott egy hangyányit) simán ment a dolog. Lett is három videó róla, Hardhaté az egyik:

Pepe és a lépcső from Hardhat Bandi on Vimeo.

Pilisvörösváron tízórai közben megállapítottuk, hogy szar a Schwalbe Big Jim Light-om (már a negyedik bütyköt hagytam el róla). Ha lekerül, elpostázom a Schwalbe-nak, hogy akassza ki a "dicsőségfalára".

Pilisszántóra az aszfalton mentünk át, majd a P-n és a Z-n fel a Pilisre. Útközben 2x3 motorossal is találkoztunk a Z-n. Ezek szerint őket nem abajgatják a természetőrök. Csak a bringásokat.

A Pilis-nyeregből a Z-n elgurultunk a hegyvonulat végéig, közben kinéztünk az útba eső kilátóhelyekre. Visszafelé az S+-on kapaszkodtunk fel, majd  pechünkre azon is ereszkedtünk le. A dózerútról letérve totál járhatatlan. Nemcsak bringával, majdhogynem gyalog is. Nem is értettem igazán, hogyan kerültek itt egy kettes Golf darabjai a hegyoldalba.

Pilisszentlélekre levergődve Feri már az utolsókat rúgta, ezért optimalizáltunk egyet az útvonalon és a Szakó-nyeregből a Királykúti-nyereg felé vettük az irányt. Végig dózer és aszfalt, kevés szinttel, a végén jó kis száguldozással. A Királykúti-nyeregnél Feri maradt az aszfalton, mi meg (még Laci is a fájó csuklójával) a P-n zúztunk le a Sikárosig. Irgalamatlan jó volt, nagy hiba lett volna kihagyni! Tovább már mi is aszfalton gurultunk le Dömörkapuig, Feri megvárt minket a sorompónál.

Szentendrén a HÉV végállomásnál Feri indítványozására kajáltunk egyet, én is benyomtam egy gyrost és egy cappyt. Az Omszki-tónál Laci még kapott egy defektet, hogy véletlenül se érhessünk haza este fél 8 előtt. Nem is lettem megdícsérve otthon...

Klassz menet kerekedett most is, rövidítés ide, vagy oda, úgy látszik nem tudunk hibázni. :)

Képek:
1, Google Photos - Pilis-járás
2. Hardhat képei itt! - voltak

Videóbeszámoló:

2009.09.26. Pilis from Bart Stein on Vimeo.

Track: Garmin Connect

Táv: 112,13 km
Szint: 1921 m
Idő: 11:14 óra

2009. összes: 2148 km, 41658 m