Visegrád 2000

2009. augusztus 08. 23:59 - Samorost

Ez alkalommal kiscsoportos foglalkozás keretében indultunk a szokásos tekerésre, mivel szinte mindenkinek egyéb dolga akadt szombaton. Andrissal, Balázzsal és Mikivel (alias "Divided Endurance Quartet") Visegrádot céloztuk meg, természetesen nem a legkönnyebb útvonalon.

Szentendére még laza volt kitekerni, de onnan fel a Barackos-Cseresznyés utcán (S jelzés) már sikerült alaposan leizzadni. A beépített részt elhagyva sem javult a helyzet, a sorompóig köves, aztán szimplán csak meredek volt az út az első púpra. Lefelé pedig köves, omlós hegyoldalban kellett lejönni. Vérmésrséklet szerint ki-ki a számára megfelelő mennyiséget gyalogosan tette meg. Természetesen én pókálóztam az ösvényt a többiek előtt.

Az Álló-rétről a Kis-Bükk-tetőre két combos mászókán lehet eljutni. Hát én az utóbbin már csak tolni tudtam. Lefelé a Z annál jobb, igaz a GPS közben megszivatott egyszer, de csak 200-300 méterre tértünk le a jelzett útról. A József-forrásig azért nem volt olyan egyszerű eljutni, volt egy rövid dzsungelharcos szakasz is intermezzoként.

A József-forrásnál mindenki újratöltötte a vízkészleteit, Balázs defektet javított, én pedig konstatáltam, hogy a hátul lévő Big Jim Light-ról már nemcsak egy fél darab bütyök hiányzik egy helyen, hanem az egész. És emellett a gumi oldalfala is szét van szakadva. Örö é bódottá. (Szerencsére a gumi végig bírta a gyűrődést.)

A Mester-rétre viszonylag egyenletes emelkedéssel vitt fel a Poo (bringás P) jelzés és a Sas-hegyre sem kellett túl sokat mászni (szinte semmit). A túloldalon, a turistautak keresztezésénél nem a Poo-n, hanem a K-n mentünk tovább, ki a bob-pályához. Itt rövid tanácskozás után feladtuk, hogy külön kört tegyünk a K3-on, a hasunkra hallgatva a K-n egyenesen a Fellegvárhoz gurultunk. Részemről három gombóc fagyi, egy melegszendvics és fél liter kóla volt a roboráló menü.

Miután mindenkibe kellően visszatért az erő, Visegrádot a K-n céloztuk meg lefelé. Ami fölfelé legalább 40 perc szokott nekünk lenni, azt lefelé letudtuk cirka 5 perc alatt. Nem akarom nagyon fényezni a dolgot, szuper volt.

Visegrádról aztán jött a visszamászás a P3-on. Jó meredek végig, a tetején van pár technikás rész is, alaposan megizzadtunk (megint) mire elértük a Spartacus-ösvényt. Az ösvény már sokkal kellemesebb volt annak ellenére, hogy ez is végig 7% körül emelkedik a Jenő-kunyhóig és útközben több csalánosban is frissíthettük a vérkeringésünket. A Jenő-kunyhónál rövid szünetet tartottunk, aztán úgy döntöttünk maradunk továbbra is a Spartacuson. Végső soron az egyik kedvenc utunk, most sem okozott csalódást.

Pilisszentlászlótól Dömörkapu következett a K-n, majd le az aszfalton a sorompóig és utána fel a Z3-on. Fent a gerincen ismét jól kibámészkodtuk magunkat (vagy én magam), majd következett Lajos-forrás. Ide én már az utolsókat rúgva szenvedtem fel magamat, de szerintem a többiek sem voltak sokkal fittebbek. Lajos-forrásnál életmentő "full extrás" zsömlét kaptam Mikitől. (Máskor sem fogom visszautasítani, ha megkínálsz! :))

A P+->Z+ lejtmenet megint überfrankó volt, különösen a Z+ rész. Olyannyira jót mentünk, hogy a Gyopár-forrásnál Miki úgy járt, mint anno a Pilisen. Megálltunk, vigyorogtunk, aztán egyszercsak pssssszzz, az első kerék kilehelte a levegőjét.

Csobánkára gyorsan átértünk, a P elejét (a műúttól hirtelen fel a hegyoldalba) Andrissal végig kitekertük. A pihenőnél vettem vizet, aztán irány az Oszoly-csúcs az S+-on. Na, ez végig tolós volt. Csak az S-t elérve lehetett tekerni (nekem eszembe sem jutott), aztán fel a csúcsra az S3-on megint tolás-cipelés. Szerencsére alig 30 méter az egész. A pazar panoráma némileg vigasztalt mindenkit. Kicsit ücsörögtünk is a késő délutáni napsütésben a sziklákon. Lefelé megint bekavart a GPS, az S-en rossz irányba indultunk, de végül - mivel a GPS-énél sokkal jobbak a navigációs képességeink - visszataláltunk arra a jelöletlen útra, ami felvitt minket a Kevély oldalában a Z-re. Ez is szépen emelkedett, de nem kényszerültünk tolásra, amíg át nem tértünk a Z+-ra. Itt már terminátoraink is tolták felfelé. A P4-re felérve úgy döntöttünk, hogy a Virágos-nyereg már nem biztos, hogy belefér a napba (mellesleg kajánk se nagyon volt és dög fáradtak is voltunk), így az Ezüst-kevélyről a P-n legurultunk Csillaghegyre.

Így is bőven megvolt a kitűzött legalább 2000 méter szint. Másrészről viszont nem tudom mi lesz a BEAC-on, ha ennyire pudingok vagyunk...

Képek: Google Photos

Képes videobeszámoló: