Spartacus-ösvény és Visegrád

2009. május 09. 23:59 - Samorost

Mindössze öt szerencsés flótás volt (velem együtt) résztvevője a szokásos szombati bringázásnak, de szerintem mind az öten egyetértünk abban, hogy az idei év eddigi legjobb túráját sikerült tető alá hozni. Pomázról a Z+ -> Zo -> S+ -> K+ útvonalon tekertünk fel Lajos-forrásig, majd onnan a Z3-on Dömörkapuhoz. Az előbbi szakasz meglehetősen meredek, a második meglehetősen technikás (és emellett látványos is) volt.
Kevéske aszfaltozás után a K jelzésre rátérve mentünk át Pilisszentlászlóra. Innen tovább a Z jelzésen folytattuk, majd (elsőre benézve a leágazást) jobbra ráborítottunk a Spartacus-ösvényre. Na, ilyen élvezetes csalinkázásban már régen volt részem. Utoljára Svájcban tekertem hasonló helyeken, csak ott a léptékek kicsit mások voltak. Hazai viszonylatban viszont 10-ből 10 pontos az út. Látványos, technikás, helyenként enyhén paráztatós, szintemelkedés minimális. Nagyon tetszett. Mindkét fele. A Jenő-kunyhó előtti és utáni szakasz is.
Visegrádra a tervvel ellentétben (ami a P+ volt) az aszfalton gurultunk le, majd alaposan megküzdöttünk a K-n fel a Fellegvárig. Fagyizás, kis szieszta a 30 fokos májusi melegben, aztán irány tovább a K-n a Nagy-Villámra.
A Sas-hegyet nem a K-n kerültük meg, hanem szintgyűjtés ürügyén felmásztunk rá. Jó meredek, technikás (köves), cserébe rövid emelkedő.
Viszont innen már kötelező volt felmenni a Barát-halomra a Moli-pihenőhöz. Kis kitérőt azért beiktattunk, főként mert a K∆ a K-nál tekerhetőbbnek tűnt. Nem bántuk meg. Borjúfőről olyan kilátásban volt részünk, hogy én csak tátottam a számat. Nem is értem, miért hagytuk ki ezt eddig, pedig pár alkalommal már vonultunk erre. A Moli-pihenőhöz "simán" feltekertem, a többiek a végét tolták.
Ezután az eredeti útitervet feladva a BEAC-os útvonalon mentünk egy jó darabon, de még Pap-rét előtt, a K, K+, P összefutásánál a P-n balra fordulva a Kis-bükk-tető és Vörös-kő megmászása mellett döntöttünk.
Vörös-kőről Petiék az S-en, mi Viktorral és Hardhattal a P-n csúsztunk le, előzékenyen magunk elé tessékelve egy alkalmi DH-s útitársat. Sokkal nem volt nálunk gyorsabb, mert kétszer is a nyakára szaladtam lefelé menet. Aztán a végén se bú, se bá felszívódott, mi meg némi tájolási error után visszamásztunk Petiékhez az Álló-rétre. Innen már csak egy laza tekerés maradt hátra az S+ jelzésen, aztán legurultunk Szentendrére és hazatepertünk.

Képek: Google Photos

Videók: A Dömörkapu fölötti kilátóhelynél próbálkoztunk feljönni a "lehetetlenen".
Először gond nélkül feljöttem, aztán a videózásnál lámpalázas lettem, "elkúrtam":