Az úgy volt, hogy egy szép, verőfényes csütörtök délután csatlakoztam Gabuly és Janek "szakköri serrenéséhez". Negyedikként Csabi is velünk tartott. Mondanom sem kell, messze a legpuhányabb voltam a csapatban. :)
A bécsi úti Stop Shoptól indulva felcsörlőztünk az Erdőalja úton a Virágos-nyeregig. Én értem fel elsőként, de csak mert a többiek az utolsó kútnál még vettek vizet. A nyeregben elmolyoltunk még pár percet a kerekek átmérőjének összehasonlítgatásával. Gabuly ugyanis a Scalpelére beújított előre egy 27.5-es kereket. Én viszont már a ballonos, 2.2-es Conti Race Kingeken gördülök, így alig volt látható a méretbeli eltérés a 26-oshoz képest. Persze Csabi 29-ese egyértelműen nagyobb volt a másik két keréknél. De nem ettől lettek gyorsabbak nálam.
A Csúcs-hegyet nyugatról, a Z-n kerültük, itt is én mentem előre, Gabuly és Csabi bringát cseréltek erre a szakaszra. Aztán jól megdicsérték egymás bringáját. A Tök-hegy és Szarvas-hegy gerincén csapattunk egy jót, nagyon adta a terep, elkaptam a ritmust. Persze viszonylag jól is ismerem.
A sárga jelzésen tovább csorogtunk lefelé, majd rátértünk kedvenc kummantós ösvényünkre. A bejáratánál Gabuly előadásában meghallgathattuk a "futó istennő mondáját", akit Gabuly és Janek azóta is mélyen őriz emlékeiben (ha az illető hölgy/lány magára ismer, jelentkezzen!). Térképen megnéztem, Őz-völgy néven emlegetik a helyet, ezen fut végig az ösvény, le az Alsó-Jegenye-völgybe.
Áthidaztunk Solymárra, ahol is sikerült meggyőznöm a brigádot, hogy a sárga jelzésnél sokkal izgalmasabb a Kökörcsin utca 30%-os emelkedője. Igen, ahol anno szétütöttem a Crossmaxom kazettáját. Volt is egy kicsi rossz érzésem, amikor nekiindultunk. A Kerek-hegy oldalában jelöletlen erdei tuakon gurultunk egy keveset, majd rákanyarodtunk a Z jelzésre. Kinéztünk az Ördöglyuk felé, aztán mindenki örömére kitekerhettük a combos meredekségű Z-t a Zsíros-hegyre. Na az egy kulacs vizem itt fogyott el, de Gabuly és Janek összeöntött nekem egy fél kulacsnyit, mivel a Muflon itató még nem volt nyitva.
A következő állomás a Nagy-Szénás volt. Odafelé annyi említésre méltó dolog történt, hogy különösebb gond nélkül kitekertem a sorompó utáni köves meredeket. Ez életemben talán másodszor sikerült. Többnyire vagy a szusz fogyott el, vagy a combom égett be, vagy elkapartam a laza köves talajon. Most megvolt csont nélkül. Én csodálkoztam a legjobban. Mi több, a Szánásig végig kitekertem mindent. Öcsi rulez.
A Nagy-Szénáson aztán ejtőztünk 10-15 percet, majd a piroson lefelé megcéloztuk az általam eddig nem ismert Ördögtornyot. Apropó piros. Az eme fenyegető színnel jelölt turistautat (újfent) bevéstem a budai hegyek legélvezetesebb DH szakaszai közé, méghozzá vastag betűkkel. Olyan adrenalinfröccsöt adott, hogy ihaj! A többiek csak a magam mögött hagyott kondenzcsíkot követhették.
Az Ördögtornyot a P és K+ elhagyása után jelöletlen ösvényeken, az Iváni-hegyet érintve értük el. Pontosabban Gabullyal ketten a leglehetetlenebb DH-n evickéltünk le (néha ültünk is a bringán, de leginkább gyalogosan szambáztunk le), míg Csabi és Janek a könnyebb, "bobpályán" csorogtak le a méretes sziklatömb lábához. Megérkezve itt elfotózgattunk Janekkal vagy 10 percet. Aztán már nem volt más hátra, mint legurulni Pilisszentivánra és betérni a "Jó kenyér" pékségbe és teletömni magunkat finom péksüteménnyel és innivalóval (a málna turmix nagyon finom).
Szentivánról Solymárra Janek vezette a sort, tekervényes kis utakon, hol füvek és bokrok, hol a házak között. A Solymári várhoz hamar megtaláltuk az utat, innen pedig adta magát hazáig a Z jelzés. Gabuly még megtekerte a "téglagyárit", mi hárman elkummantottunk a Menedékház utcán. A Stop Shopig 37 km jött össze, bő 1000 méter szinttel. Minden méterét élveztem. Különösen a lefeléket.
Képek: Google Photos
Táv: 37,3 km
Szint: 1078 m
Idő: 4:52 óra
2016. összes: 557,63 km, 7269 m, 40:02 óra.
