Serrenések

Samorost és a Serrenők serrenései

Kitörés 25

2012. február 12. 23:59 - Samorost

Gyalogtúra? Télen? Éjszaka? Elég bolond ötletnek tűnt ahhoz, hogy belevágjunk. A túra apropója az 1945. február 11-i Budai várból való kitörési kísérletre emlékezés. Aki azt gondolná, hogy ez valami szélsőjobbos megmozdulás, először is olvassa el mi történt akkor és utána jöjjön el a túrára.

Az indulás pedzegetésére bg_ volt egyedül vevő, természetesen a 60-as táv kitűzésével. Az utolsó pillanatban Dawe-et is befűztük, igaz ő élből csak a 25-öt vállalta. Vele együtt mi ketten is a 25-ösre neveztünk és a kedvünktől és erőnlétünktől tettük függővé a későbbi átnevezést a 60-as távra.

Az, hogy nem vagyok egy nagy gyaloglóbajnok, hamar kiderült, de a Széchenyi-emlékig azért jó tempóban haladtunk. Az EP-nél viszont jó 20-25 percet kellett sorban állni, ami alaposan visszavetette a kedvemet.

A Normafáig végig aszfalton meneteltünk, innen viszont terepen, pontosabban turistautakon folytattuk. Ugyan már az induláskor sötét volt, idáig mégsem kellett elővennünk a lámpáinkat. A hó kellően sok fényt visszavert ahhoz, hogy extra világítás nélkül is boldoguljunk. Az EP-ken - és alkalmanként útközben is felbukkanó - 2. világháborús öltözékekbe bújt pontőrök egészen különleges hangulatot teremtettek. Furcsa érzés volt, mintha mi is katonákként meneteltünk volna.

Dawe és bg_ durva tempót diktáltak még a P-n, a libegőhöz felfelé is, én viszont alaposan lemaradtam. Elnehezültek a lábaim, a bakancs a hóban sokszor többet csúszott vissza, mint amekkorát előre léptem és baromira éhes is lettem. Szóval rendesen kész voltam, mire felértem a 3. EP-hez. bg_-ék itt bevártak, tömtem magamba egy kevés csokit és alaposan megcsappantottam a termoszban lévő boros tea mennyiségét. Elég gyorsan magamhoz is tértem, de a talpaim továbbra is sajogtak. Hiába, nem szokta az ökör a szántást... Mondtam is bg_-nek, hogy én a 60-ast tuti nem vállalom be, bőven elég lesz nekem a 25 is. Ő persze eltökélten erősködött a 60-as mellett.

Lefelé a DH pályán lámpa nélkül is én voltam a leggyorsabb, egészen addig, amíg az aszfalt egyik keresztezésénél nem nyomtam két hatalmas hátast a jégen, egymás után fél perc és 3 méter különbséggel. Ekkor gondolkoztam el először azon, hogy ideje lenne elővenni a lámpámat.

A Szépjuhásznénál az "étterem" nyitva volt, így betértünk egy rövid pihenőre, melegedni és enni-inni. Ezt követően a Hárs-hegyre való felkapaszkodás váratlanul könnyedén ment. Persze Dawe-ék jobban bírták, de már nem maradtam le jelentősen.

A Hárs-ról lefelé jött az újabb jeges meglepetés kupac, az első csapdát rögtön újabb hátassal szemléltettem. A barlangnál volt némi para, tiszta jeges volt az ösvény fölötte. Itt adtam elő a negyedik perecemet, de ez inkább csak egy fél volt, mert talpon maradtam. De itt mindenki úgy botorkált le, mintha hímes tojásokon lépkedett volna, nehogy a szakadékban kössön ki. Na ezután már nem csak gondolkoztam rajta, hanem elő is vettem a lámpámat.

A Hűvösvölgyig eseménytelenül teltek a percek, csak az Úttörővasút állomás alatti katonasírnál álltunk meg egy percre, hogy bg_ itt is gyertyát gyújthasson, akárcsak korábban a Csacsi-rét előtt. A lángosos nyitva volt még éjjel 11-kor is, voltak is rengetegen. Mi nem álltunk meg, hanem lendületből indultunk neki a következő hegynek.

Újabb sír, majd a Határ-nyereg következett. És mivel a sárga jelzés volt a kitűzött útvonal, mászhattunk fel ott, ahol lefelé bringával is érdekes mutatvány a lejövetel. Fújtattam, mint a gőzgép, de mindenki más is körülöttem. Dawe-ék elmentek, én beszorultam egy kisebb tömeg mögé. Nem is akadhatott volna jobb kifogás megállni teázni. A meredek rész tetején Dawe és bg_bevártak, úgyhogy együtt másztuk meg az Újlakit. Fentről elképesztő panoráma volt a kivilágított városra minden irányba, mellette pedig az erdőben villódzó fények jelezték, sokan vannak még mögöttünk.

Az Újlakiról lefelé bg_ térde teljesen váratlanul beadta a kulcsot, úgyhogy a Virágos-nyeregben lévő célba már végig hárman együtt gyalogoltunk fel. Itt ért a túra legkellemetlenebb része, a sorban állás a hidegben, nyomorgás a tömegben, finoman szólva oxigén hiányos levegő az étteremben, csak hogy az emléklapjainkhoz hozzájussunk. A 60-as távra átnevezés szóba sem került. Majd talán jövőre. Nagyon csak talán.

Képek: Google Photos

Track: Garmin Connect

Táv: 23,10 km
Szint: 1070 m
Idő: 6:08 óra

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://samorost.blog.hu/api/trackback/id/tr414128878

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása