Erre a hétvégére Jandi a kezébe vette az irányítást. Harmadszorra már szó sem lehetett arról, hogy ne jusson fel a Nagy-Hideg-hegyre, így nem hagyhatta, hogy megint én rajzoljak valami kivitelezhetetlen karikát. Hogy biztosra menjen, egy viszonylag laza kört tervezett nekünk, de az NHH-t a Csóványossal együtt azért csak a túra végére tette.

Helyette Királyrétről a Z-n indultunk a Kisinóci turistaház érintésével Nagyirtáspuszta felé. Ijesztgetésnek volt pár nagyobb sárpocsolya, de ahhoz kevés volt, hogy elvegye a kedvünket. A változatosságot nekem sikerült belecsempészni az útvonalba azzal, hogy rávettem a bagázst, hogy a Z helyett az eddig a másik irányból minden alkalommal elvétett S4 jelzésen induljunk az Érsek-tisztás felé. Lett is Camel Trophy meg egy kis Indiana Jones elég hamar. Kidőlt fa, susnya, majd a Kis-Hanta-patakot számtalanszor keresztezve, minikanyonon átkelve végül becsatlakoztunk az S jelzésbe, ami már valóban tekerhető úton vitt az Érsek-tisztásig.

Nagyirtáspusztára az aszfalton gurultunk le, ahol végre kiélhettem magam a drótkötélpályán. Kajálás közben tanácskoztunk egy sort a lehetséges útvonalakról Nagybörzsöny felé, de Jandi tántoríthatatlan volt, így maradt az eredeti S+ Kisirtáspusztára, majd onnan végig az S-en. Nem is volt semmi baj az úttal, azon kívül, hogy a vastag avartakaró alatt alattomosan megbújó nyomvályúk és sártócsák percenként próbálták kicibálni a kormányt a kezünkből.

Nagybörzsönyben egy hosszabb pihenőt tartottunk, aminek remek apropót adott a pihenőplaccal szemközti ház udvarán kemencében sütött lepényekből történő mintavételezés. Hagymás-szalonnás, kolbászos, túrós, meg ki tudja még miféle volt a felhozatalban. Én a hagymás-szalonnás mellett döntöttem, jelentem hibátlan volt. Viszont leöblíteni nem nagyon volt mivel, legalábbis a thermokulacsban lötyögő, már éppcsak langyos teából jó ha két korty volt. Tettem egy kósza kísérletet a Lek-Vár-Lakban utánpótlást szerezni, de a szobányi, plafonig pakolt legkülönfélébb lekvárokon kívül más sajnos nem volt kapható. Maradt a hideg vízzel felhigítás Andris kulacsából, az alig pár méterre lévő kútig nem akarózott elgyalogolni.

Nagybörzsöny után a K-n hosszú és szivatós kapaszkodás vette kezdetét. Az elején még erdőben, fák között, aztán az unalmas és hosszú murván. A K tolós, susnyás szakaszát elkerülendő P+ jelzést a K-ról letérve egy jelöletlen erdészeti úton támadtuk be, ami persze a vaskos dagonya miatt szintén tolós volt (legalábbis a gerincig). Andris ugyan tekert volna, de a Magellan sztrájkba lépett, a 22-es lánckerék folyton felszedte a láncot. Ő sem volt vidámabb, mint pont ugyanez miatt én legutóbb a Mátrában.

De legalább nem egyedül kellett a P+-on sem felfelé talicskáznom a Pintér-hegyesre és a Kis-Hideg-hegyre. Gabi és Jandi szépen eltűntek elöl, mi meg ballagtunk hátul Andrissal. Aztán a KHH-ra felérve már lehetett tekerni. Tettük is, amikor épp nem merült el meglepetésszerűen valamelyikünk tengelyig az avar alatti vizesárkokban.

Aztán a Hanák-réttől már nem tekerünk. Sőt, tolni is alig tudtuk, olyan meredek volt a P+ fel a Nagy-Hideg-hegyre. De legalább jól kielemeztük, hogy lefelé azért nem lenne probléma. Azért elég nehezen fogyott el az utolsó 80-100 méter szint az NHH-ig.

A turistaházban mindenki berendelte magának azt, amire épp szüksége volt. És speciel forralt bort. Jól le is ülepedtem tőle, de Gabi sem járt másképp. A félórásra tervezett ejtőzésből több, mint egy óra lett és utána nagyon nem akarózott kimenni a Hidegre.

A Nap még vidáman sütött, bemelegítésnek fel is tekertünk a csúcskőhöz, amit eddig nekem még sosem sikerült megtenni. Vagy legalábbis nem emlékszem rá. Lefelé a sípályán jöttünk, a Rakodóhoz kilyukadó utolsó meredek rész jó adag adrenalin löketet adott. Andrisnak volt esze, nem vállalta be.

A Rakodótól már csak az utolsó célpont, a Csóványos volt hátra, amit a kedvenc P3-on kerítettünk be. Az Oltár-kőig jól meg is léptem a többiektől, még Gabi sem tudott utolérni. Aztán elfogyott az epo, a minden létező jelzéssel ellátott utolsó szakaszon már a sor végén kullogtam. Mire felértem a Csóványosra, Andris már be is véste a csúcskönybe a Serrenőket. Jandival tettek még egy látogatást a kilátó tetején, de a tejfölön kívül nem sokat láttak.

Lefelé a Foltán-keresztig zúztunk egy állat jót a K-n, aztán miután Jandiék jól kitárgyalták a Mátra maraton eseményeit egy arra járó műkedvelővel, lezúgtunk a K4-en Királyrétre. Én ugyan hajszál híján elraktam magam már a harmadik méteren egy kiálló kőben, de az utána következő részekben nem volt hiba. Az egyetlen nagy letörést azért legközelebb már illene bevállalni.

Szerintem erre az évre kipipáltuk a Börzsönyt, de bőven maradt még patron a jövő évre.

Képek: Google Photos

Videó: Andrispárbaj Nagyirtáspusztán

https://www.youtube.com/watch?v=UEkdAkq_GEw

Track: Garmin Connect

Táv: 40,62 km
Szint: 1237 m
Idő: 7:21 óra

2010. összes: 2331,65 km, 52209 m, 290:41 óra.