Serrenések

Samorost és a Serrenők serrenései

Nagy-Fátra, Szlovákia

2015. január 04. 18:00 - Samorost

Mit találtam ma a "szekrényben"? A '98-as Fátra túránk beszámolóját! Íme:

Nagy Fátra, Szlovákia

Hely:         Nagy Fátra - Szlovákia
Idő:            1998. július 18-25.
Szálláshely: Bartoska (~750 m), Siemens üdülő, 2 szintes faház (6-8 személyesek),
Tulaj:         Jan Letrik (Janó)                                                                            

Költségek:  

Faház:      5040 Sk (7x720 Sk/nap)
Kaja:         1260 Sk (7x180 Sk, napi 3x étkezés)
Biztosítás: 2000 Ft/fő (7 nap)
Útiköltség:    1400 Ft/fő (2 autó, 4 fő/autó, 2x280 km)

Összesen:   kb. 14000 Ft/fő + Tetszés szerinti költőpénz

Résztvevők Bringa Teló Felszerelés
BG GT Karakoram '94 Manitou Spyder Deore LX
Cséjé GT Tequesta '97 Manitou SX STX-RC
Csiga Jamis Diablo RS Quadra 10 Deore LX, GS 600
Feri Montana Sierra Magic LX, STX-RC, Suntour
Marcsi Schwinn Woodlands - Alivio
Ozsi Trek 830 - Acera X, GS 300
Pepe GT Karakoram '97 RS Indy SL Deore LX
Stefi Cheyenne Aligator - Alivio, Acera-X

 

1. nap (szombat)

Indulás reggel 10:00 körül, érkezés 15:45. Kényelmes, 70 km/h-s átlagsebességgel teljesítette az 1500-as Lada és az 1.4-es Opel Astra a távot 4-4 bringával a tetőn, full megpakolva csomagokkal + autónként 4-4 emberrel. Bartoska Besztercebányától kb. 25 km-re található a Nagy-Fátrában Harmanec irányában. Fantasztikus szerpentin vezet fel Bartoskához, már felfelé menet eldöntöttük, hogy ezt muszáj lesz kipróbálni lefelé bringával is. Az üdülőben Janó fogadott minket - nem perfekt magyar a srác, de a lényeges dolgokat magyarul is meg tudtuk beszélni vele. A faház 2 szintes, 2 klotyóval, zuhanyzóval, jó nagy előtérrel (ide befért mind a 8 gép estére). Lent "nappali" franciaággyal! Fent 1 db 4 ágyas és 1 db 2 ágyas szoba. Kipakolás után felültünk a bringákra és tettünk egy kis (24 km-es) kört a környező dombokon - persze csak azért, hogy szoktassuk a gépeket az előttük álló héthez. Este kiderült, hogy 1 bojler nem elég 8 embernek, így én és BG, mint utolsók, hideg vízben fürödtünk. Ezért aztán sorsolással döntöttük el (a biztosítási kártyákból húzva) a fürdési sorrendet a következő napokra. (Aki ma első volt, holnap utolsó lesz módszerrel)

2.nap (vasárnap)

Reggel 8:00. Éjszaka sokáig esett az eső, így reggel minden vizes volt - ez kérdésessé tette az aznapi tekerésünket. Reggeli (minden nap 8:00-8:15 a faházak melletti kőépület étkezdéjében) után kis szieszta. Közben kisütött a nap, így 10:00-kor felkerekedtünk a Janótól kölcsönkért helyi térképpel, hogy megtegyük első kiruccanásunkat.

Lecsorogtunk Cremosne-ig onnan a térkép által jelzett erdei úton elindultunk felfelé. Nem voltunk a térképpel túl jóban, mert elsőre eltévesztettük az utat, így tettünk egy kört és visszagurultunk a kiindulási helyig. Megjegyzem, nem a térkép volt rossz, hanem a mi térképészeti ismereteink voltak hiányosak. Ezek után már a jó úton indultunk el, de ismét sikerült totál eltévedni.

Az erdőben haladva egy letört faág bebizonyította, hogy erősebb mint a '97-es GT Karakoram váza - a hátsóváltó és a küllők közé akadva a váltópapucsot egy az egyben feltekerte vagy 110 fokot és közben egy darab küllőt sem tört ki. (Persze, hogy ilyen csak az én gépemmel történhet!) Az első döbbenet után addig ügyeskedtünk, míg a váltót olyan helyzetbe hoztuk, hogy tudtam folytatni az utat. Igaz hátul csak 5 fokozat működött, de még mindig jobb, mint tolni a gépet, amikor azt sem tudod, merre indulj hazafelé.

Erdei vadcsapásokon, térdig érő avarral borított lejtőkön, émelyítően meredek letörések mellett centikre közlekedtünk - a bátrabbak tekertek, ahol csak lehetett, a még bátrabbak tolták a gépeket az egy nyomsávosnak is csak nagy túlzással nevezhető csapásokon. Aztán találkoztunk egy kisebb vízfolyással, amit követve - legtöbbször út híján benne tekerve - végül valami erdészeti útra értünk. Mondanom sem kell, hogy a sár akkora volt, hogy néhol majd' tengelyig ért. (Tekerni ugyan nem kellett izomból, mivel az út végig lejtett, de a fékpofák nem hálálták meg a dolgot.)

A képen látható patakon kellett átgázolnunk, hogy a műúton elindulhassunk a turista jelzést követve. Aki nem volt elég ügyes, az kénytelen volt a jéghideg vízben megmártani a lábát (cipőstől persze). Ezért aztán itt egy jó 3/4 órás pihenőt tartottunk.

Miután sikeresen haladtunk egy darabig a kijelölt turistaúton, sikerült ismét eltévedni. Olyan helyekre jutottunk ismét, ahol többet toltuk a bringákat, mint tekertük. Közben a Csiga bringájának beállt a telója (RS Q10), se fel, se le.

Már majdhogynem ránk sötétedett, mire hazaértünk. Kaját persze este 7-kor már nem kaptunk. De legalább nem sötétedett ránk. Ami azt illeti, elég borzongató érzés, amikor állsz a hegyi ösvény közepén, körös-körül sűrű erdő, meredélyek, sziklák, azt sem tudod, hol vagy, egy darab út nincs, ami a jó irányba vinne és a nap már a horizont határán tanyázik. Vak sötétben, világítás nélkül elég nehézkes lett volna visszatalálni az üdülőhöz. Az egész napos küzdésben az volt a legmókásabb, hogy estére összvissz kb. 25 km-t mutattak a napi-számlálók. A váltópapucsot sikerült eredeti helyzetébe visszahozni egy nagydarab franciakulccsal - megúsztam.., meg a váz is. A Csiga telóját némi pucolás után elárasztottuk olajjal. Ez is O.K..

3. nap (hétfő)

Reggel István gépe leeresztett hátsókerékkel lepett meg minket (1 hónapos Cheyenne Aligator). Szerelés, aztán irány Besztercebánya! Vad lejtőzés 20 km-en keresztül le a szerpentinen. Mindenki élvezte - de csak azért mert senki nem gondolt arra, hogy itt vissza is kell jönni. Végig az "ideális íveken" 50-60-as tempóval - mit nekünk záróvonal! Időnként persze feltűntek szemben autók, kisebb konvojok. Nekem majdnem sikerült is az egyik hajtűkanyarban (ami persze nem volt belátható) begázolni egy autó fényszórói közé - mit keresnek autók az én ideális ívemen??? Érdekes mutatvány volt elkerülni az ütközést! Azért mindenki egy darabban ért le BBányáig. Végigfényképészkedtük a főutcát (ami tényleg nagyon látványos), majd kaja után néztünk. Hááát... Aki még nem evett szlovák csoki szeleteket, kekszeket (kivétel: DISCO - vagy ez cseh?) és hasonló ABC-ben kapható "igényes" csomagolású dolgokat, annak muszáj 1x kipróbálni. BORZALMAS!!! Úgyhogy mindenki éhes maradt. Nem volt más hátra, mint előre. A városban egy biztos pont volt, ahol biztosan nem kapunk rosszabb kaját az otthoninál: irány a McDonald's!!! Amíg mi kajáltunk, István bringája ismét megadta magát és kedves sziszegéssel adta tudtunkra, hogy a hátsó kerék már megint nem bírta visszatartani a levegőjét. Mire mindenki jól bekajált, már rég elmúlt dél. Belsőcsere, majd vehettük visszafelé az irányt. A szerpentinen visszafelé hamar kiderült, ki milyen kondiban van. Már az elején 2 bolyra szakadtunk, mert a Feri Istvánnal és Ozsival szépen elhúzott. Én a Csigával tekertem együtt egy darabig, de belőle már Harmanecnél (ahol az igazi emelkedő kezdődik) kifogyott a szusz - BG és Marcsi és CSJ utolértek, úgyhogy elindultam a Feriék után. Hát, nem mondom, hogy laza menet volt. Persze ilyenkor rendkívül destruktívan hat az ember életkedvére, hogy tudja, melyik kanyarnál tart és hány ezer van még hátra. Először az Ozsit értem be, majd az Istvánt is. A Ferit már csak a faháznál láttam újra, de állítólag csak 2 percet vert rám. István utánam 4 perccel, Ozsi újabb 2 perc múlva ért be. Irány a fürdő, érkezési sorrendben, mielőtt mindenki megjön! Végül 3/4 órán belül mindenki beért. 56 km-t tekertünk.

4. nap (kedd)

Az előző 2 nap megerőltetései után ma senkinek nem volt kedve kimozdulni. Inkább csak buheráltuk a bicajokat, monopolyztunk, kártyáztunk, kockáztunk, pingpongoztunk. Aztán délután elkocsikáztunk a teplicei strandra. Két kis medence, iszonyú tömeg... "Na mindegy, legalább a csajokat megnézzük magunknak." - gondoltuk. Inkább ne tettük volna! Be kellett, hogy lássuk, amilyen klasszak a magyar lányok, a szlovákok legalább olyan randák - vagy inkább a köbön. Egy 1/2 jó nőt nem láttunk. Bő fél órát bírtunk ki, aztán hazakocsikáztunk. Vacsora után feltekertünk a Cremosne-i emelkedőre. Ma csak ez a 11 km tellett tőlünk.

Felfedeztük, hogy a kutya sem szól ránk, ha a főépületben lévő kulturáltabb zuhanyzókat használjuk.

5. nap (szerda)

A délelőttöt végighenyéltük. 15:00-kor elindultunk, hogy megnézzük a piros jelzésű turistautat, ami a háztól pont 4 km-re indul, a főúttól balra. A sorompót kikerülve elindultunk a murvás-köves, 2 nyomsávos úton. Az 1300 m magasan fekvő kralova studna-i hotelig tekertünk fel, ami csak 12 km a piros jelzésen, de így is 1:43-as idő kellett hozzá (óra:perc - a gyengébbek kedvéért). Kis pihenő, aztán DH vissza az üdülőig. Mondanom sem kell, hogy visszafelé alig 30 perc volt az út. Király száguldozás volt. Egy-két kövesebb részen nekem persze sikerült a felnit felkoppantani, az első ilyen kopptól kaptam is egy defektet. Amíg szereltem, a többiek szépen elhúztak. Gumicsere kész, kerék be, nyomás utánuk! Aztán az első (bal)kanyarban finom döntés, hátsófék be, rémület az arcomra - a fékkar beesik, semmi hatás! Én okoska a nagy sietségben elfelejtettem visszaakasztani a hátsófék bowdenjét. Hát, mit ne mondjak, hirtelen lepergett előttem az életem! Vissza egyenesbe, satufék elsővel, ami belefér - épp blokkoláshatáron, 35-40-ről lassítva murván! Kis híján (úgy 30 cm) a völgy alján találtam magam - rövidített útvonalon. A pulzusom volt vagy 200 és az adrenalinszintem is magasabb volt a kívántnál. A lényeg, hogy megúsztam! Bowden vissza, irány megint a többiek után. Nem épp kíméletes és biztonságos tempóval sikerült sorban beérni a többieket. A vad száguldásban totál "rally" hangulatom lett, úgyhogy nem is vettem vissza a sorompóig. Persze én értem oda elsőnek. Na nem azért, mert én voltam olyan gyors, hanem mert a többiek nem mentek annyira. Útközben azért volt pár sodrós kanyar, meg "koppanós" kő. I. osztályú pálya volt. Mai adag: 34 km.

6. nap (csütörtök)

Mára egy nagyobb túrát terveztünk. Sokáig ment a vita, hogy menjünk egy nagyobb kört, vagy tekerjünk el Donovaly-ig és vissza. Ez utóbbit végül csak Kriznán vetettük el, mert nem lett volna időnk visszaérni. És persze ott már fáradtak is voltunk. Na, de vissza az elejére! CSJ inkább maradt házat őrizni, nem vállalta az előtte álló megpróbáltatásokat. Így 7-en indultunk el a tegnapi útvonalon fel a hotelig. Hét ágra sütött a nap, de nem volt több 25 foknál. A hotelnél (1300 m) tartottuk az első pihenőt. Kis eszi, iszi, aztán indulás tovább. Innen aztán elég izmos emelkedők következtek. Nem volt nagy a táv, de nem mindenki bírta végigtekerni. A legelésző milka-tehenek úgy bámultak ránk, mint borjú az új kapura. Elhagytuk Karalova studnát (1340 m) és felértünk egy alig 3 km-es szakaszon Kriznára (1574 m). Na, itt eldőlt, hogy Donovalyba nem megyünk, mert többen is inkább visszafelé akartak indulni. Errefelé már nem sok fa volt, csak füves hegyoldalak. Így áttekertünk Frckov-ra (1590 m), majd tovább Ostredok-ra (1592 m). Nehogy valaki azt gondolja, hogy a 2 hegy között csak 2 méter volt a szintkülönbség! Ostredokon újabb pihi, fényképezkedés. Innen tovább a zöld jelzésen lefelé (Hihi, innen bármerre csak lefelé lehetett menni, ez a legmagasabb csúcs a környéken!), Drobkovo irányába. Én elöl, megeresztettem a gépet, jó kis füves DH volt, jól megdolgoztatta a telót a sok kisebb-nagyobb gödör (amit gondolom részben a milka-tehenek idéztek elő). 1x-2x itt is felszökött pár pillanatra az adrenalin szintem, amikor a 10-15 cm-es fűben elrejtett   gödrök és kiálló sziklák nehezítették az előrejutást. A 35 km/ó-s sebesség néha túl soknak tűnt az ismeretlen terepen. (Egy meredek füves lejtőn nem olyan egyszerű hipp-hopp megállni.) Aztán egyszer csak elfogyott az addig sem túl egyértelmű út. De jó helyen voltam, mert egy bazi nagy kőre fel volt festve a zöld turista-jelzés. Én itt voltam, de a többiek még sehol, úgyhogy megnéztem merre vezet majd az út, aztán leültem és vártam. És vártam. És vártam. És kezdtem ideges lenni. Párszáz méteren csak nem verek a többiekre több, mint 10 percet! Szépen elindultam gyalog visszafelé. (A bringát ott hagytam a kőnél - ki a bánat vinné el, amikor rajtunk kívül senki nem jár erre?) Nem kellett sokat visszafelé menni, mert közben a többiek ideértek. Mint kiderült, a Csiga nem bírta a rázós utat, és az egyik nagyobbacska gödörnél nyomott egy hasast előre. Eredmény: első defekt. Szerencsére Csiga megúszta karcolás nélkül. A zöld jelzés innen egyenesen a völgybe vezetett egy keskeny kis utacskán. A vége felé - csak hogy izgalmasabb legyen a dolog - másfél méteres csalánok hajoltak rá az útra. Fasza kis kúra volt reuma ellen. Főleg nekem meg a Ferinek, mert mi a legvégén - ugyanott, pedig szóltam a Ferinek, hogy vigyázzon - sikeresen bele is borultunk a csalánosba. Egy elhagyott faházikóhoz jutottunk, innen az út az erdőben vezetett tovább. Természetesen ez sem volt kevésbé meredek, mint az eddigiek. De ami következett, azt nem igazán lehet írásban visszaadni. A legjobb DH szakasz ezen a napon! Itt minden volt: nedves, csúszós föld, fagyökerek, letört faágak, kövek, kiálló sziklák, nedves avar. Technikás volt, de nem gyilkos. Lehet, hogy 10-edszerre már nem nagy élmény, de így elsőre, ismeretlenül azért izgalmas volt. Egy egész jó minőségű útra jutottunk ki, ami egy patak mellett vezetett végig. Itt volt 1 db kőház is, ahol vizet is kaptunk. Az út végig lejtett, de már közel nem volt olyan meredek, mint eddig - az előző 3 km-en majdnem 1000 métert ereszkedtünk. A műúton végig a patak mellett gurultunk egészen Blatnicáig. Útközben István barátunk valahol elhagyta az eszét és hideg fürdőt vett a patakban. Blatnicától Teplicén keresztül tekertünk fel Bartoskára, végig a műúton. A 64 km-t 7 óra alatt tettük meg.

7. nap (péntek)

Reggel esett. A rossz idő ellenére öten (BG, Marcsi, CSJ, Csiga és én) Astrába vágtuk magunkat és elindultunk megnézni Bajnóc várát. Útközben kisütött a nap, felszáradt az út, úgyhogy lehetett az Astrát kicsit tesztelni a kanyarokban. A vár jól nézett ki - kívülről. A beugró viszont 100 korona volt per kopf, a belső nézelődést így mellőztük. Este még tekertünk egy kört és ellőttük a megmaradt filmeket.             

8. nap (szombat)

Reggeli, gyors pakolás, érzékeny búcsút veszünk Janó barátunktól és irány haza. Valamivel 14:00 után már otthon is voltunk.

Hát ennyi lett volna a fátrai bringás nyaralásunk. Mindenki jól érezte magát a néhány nap alatt. Soha rosszabb nyaralása ne legyen senkinek!

Utószó:
Végezetül szeretném elmondani, hogy az út előtt mindenki próbált lebeszélni, merthogy a szlovákok ilyen meg olyan bunkón viselkednek a magyarokkal szemben. Nem tudom, hogy ők honnan vették azt, amit mondtak, de mi bármerre jártunk is, velünk mindenhol mindenki a legmesszebbmenőkig barátságos és segítőkész volt. Egy szál emberfiával nem találkoztunk, aki rosszindulattal viseltetett volna irántunk.

Képek a Google Photos-on.

Teljes megtett táv kb. 190 km.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://samorost.blog.hu/api/trackback/id/tr857041509

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

oldbikeold 2015.09.26. 19:24:48

Remek beszámoló....köszönöm az itinert,bár több lépcsőben "teljesítve"....
picasaweb.google.com/103258609401410747958/NagyFatraSturec
picasaweb.google.com/103258609401410747958/KriznaBringaval
picasaweb.google.com/103258609401410747958/DonovalyBringaval
Jan....Blanicában a Gader hotelt vezeti mostanság....nekem is sokat segített...korrekt vendéglős!
picasaweb.google.com/103258609401410747958/NagyFatraVolgyei#5872883547492339394
oldbike

Samorost · http://samorost.blog.hu 2015.10.07. 20:42:34

@oldbikeold: Nagyon klassz képek! Jó volt kicsit elnosztalgiázni rajtuk... :)
süti beállítások módosítása