Best of Börzsöny darab

2009. május 16. 23:59 - Samorost

Ebben az évben már annyit mentünk a Pilisben, budai hegyekben, Visegrádi-hegységben, hogy kicsit csömörünk is lett tőle. Mi legyen, mi legyen? Menjünk a Börzsönybe! Ugyan ez odakocsikázós túra, de legalább nem háromjegyű lesz a letekert kilométerek száma.

Nem nagyon erőltettem meg magam túratervezés terén, a track-a-bee oldaláról kiválasztottam a "Best of Börzsöny" túrát. 37 km pont elég lesz, magunkat ismerve az is eltarthat simán 7-8 órát... Azért tervezett szintidőt a sokkal valószínűbb 5-6 órában határoztuk meg.

Ehhez persze jó korán kellett kelni, reggel 8-as indulás (amiből megint lett 8:20), de így 9-kor már a királyréti parkolóban pakoltuk a bringákat kifelé és negyed 10 felé neki is vágtunk a K4 jelzésnek a horgásztó mellett. Peti alternatív (reményei szerint kevésbé szivatós) útvonalat választott a Nagy-hideg-hegy felé.

Bemelegítésnek a K4 nem igazán jó választás, combos 15% körüli folyamatos emelkedő az első 4-5 km. Ki is purcantott mindenkit, egy alkalmi kolléga fel is adta, épp a vége előtt kb 200 méterrel (persze ezt ott még nem tudhattuk). A 700m szintből meg is volt durván a fele, a maradékot jórészt tolva hoztuk össze. Először az Égés-bércre, majd jött az Égés-tető, Vilma-pihenő és végül a Csóványos. Az égés-tetőn már elég zord volt az időjárás, a Csóványoson meg konkrétan a felhő közepében fagyoskodtunk. A többiek szerencséje az volt, hogy mi Hardhattal és Rossival adtunk nekik kb 10-15 perc előnyt, így meg tudtak kajálni, mire mi felértünk. Azt már csak nagyon kis betűvel jegyzem meg, hogy K.Gabi 14 éves lánya is elverte rajtunk a port... De legalább tudom, hová pozícionáljam a kondíciómat: nagyjából a béka segge alá.

A P3 lefelé már inkább az én terepem volt, a Csóviról lefelé a lejtőzés pont jó bemelegítés ahhoz, ami Pogányvárnál jön. Csak nem szabad elfelejteni balra lefordulni a jártabb útról a Csóványos alatt. A Varsa-tetőre kis intermezzóként volt még egy rövidke tolós rész, aztán a tömeg maga elé tessékelt. Keskeny, köves, technikás az út lefelé, majd Pogányvárnál kicsi fel, hogy aztán még meredekebben zuhanjunk alá. Persze száguldásról szó sincs, annyira meredek és gyökeres a talaj, hogy gyökkettővel is komoly bűvészmutatvány a fák között ellavírozni. Én azért kitettem magamért: Gábor még Pogányvárnál mondta, hogy menjek inkább elöl, mert nem lenne jó, ha bárkit is utólérnék hátulról. Én szót is fogadtam, de aztán félreálltam 1-2 képet csinálni. Így esett, hogy csak mögöttük találtam magamat. Gábor még elengedett a könnyű részen, de Viktort már a meredek szakaszon értem be. Ő is elengedett volna, de elfogyott a helye, én meg próbáltam lassítani, de annyira csúszott lefelé, hogy esélytelen volt kikerülni. Az eredmény egy szép közös perec. Furcsa mód mindketten talpra érkeztünk, a bringákat 4-5 méterrel feljebb hagyva. Gáborék hátulról persze végigmozizták az egész jelenetet, úgyhogy hatalmas röhögés lett a dologból. Utána már K.Gabi után mentem közvetlenül. Az utolsó pár méteren (ami mellesleg a legmeredekebb is volt) ő elvétett egy fordulót, én még épp befértem. A többiek meg sem próbálkoztak a lejövetellel, a tolás biztonságosabb volt.

Királyházára a patakot többször keresztezve a kiszélesedő erdészeti úton gurultunk be, helyenként méretes köveken keresztül bukdácsolva, de a lejtés pont olyan volt, hogy se fékezni, se tekerni nem nagyon kellett. Királyházán Gáborék kértek vizet, majd a GPS által mutatott út alapján elindultunk az aszfalton fölfelé. Itt követtük el a hibát. Azaz nem is mi, hanem a GPS, ami szép suttyomban újratervezte Királyházán az útvonalat, szépen kihagyva a P és S jelzést a hozzá tartozó Bugyihó és Kámor megmászásával együtt.

Peti (aki a pogányvári szakadékot elkerülendő ismét alternatív útvonalat választott) persze a jó úton maradt, de épp annyival volt mögöttünk, hogy amikor a Závoz-nyeregből rátelefonáltunk, még épp a Kámor előtt volt, úgyhogy a K4-en inkább visszagurult ő is az aszfaltra és úgy jött föl a Závoz-nyeregbe.

Amíg rá vártunk, a társulat kifeküdt a fűre napozni, mi meg Lacival a hátrafelé biciklizés gyakorlásával szórakoztattuk magunkat. Jót bohóckodtunk, az biztos. Aztán megjött Peti és legurultunk az aszfalton, majd zötykölődtünk kicsit a Koo-n, először fel, majd utána lefelé. Nem volt épp izgalmas rész. Az uccsó kurfli előtt (ahol a K legközelebb megy el a Koo alatt) le is csorogtunk egy ösvényen a K-ra. Nem mindenki, mert Doblerék és Hardhat (meg mint a végén kiderült, Rossi is) már elöl voltak, de a "resztli" a túrát a K-Z-P3-P útvonalon fejezte be.

A királyréti büfében négyen még ettünk egy hotdogot és megszavaztuk, hogy a jövő héten is a Börzsönybe jövünk.

Képek: Google Photos
Videók:

1. Képes videó beszámoló: